Itt meghallgathatod.
Senki sem ül vele,nem illik oda,
De érezzük,hogy mit teszünk,mikor viccet csinálnuk belőle,
Mert valahova tartozni akarsz,akkor miért mész el?
Mert a fájdalma az ára azért,amit érted tett
Nem olyan,mintha gyűlölnéd,vagy a halálát akarnád,
De talán mikor hazamegy,az öngyilkosságon gondolkozik;
Vagy visszajön az iskolába,az oldalán egy pisztollyal,
Azzal a kedvességgel,hogy talán meg kellett volna mentened őt...
A hősök akkor születnek,amikor meghozod a döntésed...
Lehettél volna hős,
A hősök azt teszik,ami jó,
Lehettél volna hős,
Meg kellett volna mentened egy életet,
Lehettél volna hős,harcolhattál volna,
A jóért,a jóért,a jóért...
Senki sem szól hozzá,annyira egyedül érzi magát..
Túlságosan sok a fájdalma,hogy túlélhesse
A fájdalom,amit nem képes elviselni,egy késen csordul végig
A karjára írja,hogy fel akarja adni az életét
Minden nap,amin keresztül megy,egy merész nap számára
Harcolva azzal a hazugsággal,hogy a feladás a helyes,
A bátorság minden pillanata annak,mikor megmenti önmagát
Mikor elhajítja a tablettákat,egy hős születik
A hősök akkor születnek,mikor döntést hozol...
Lehettél volna hős,
A hősök azt teszik,ami jó,
Lehettél volna hős,
Meg kellett volna mentened egy életet,
Lehettél volna hős,harcolhattál volna,
A jóért,a jóért,a jóért...
Senki sem beszél neki arról,hogy hogyan él Ő,
Azt hiszi,hogy a döntések,amiket hoz,csak az övéi,
Nem tudja,hogy vezető a viselkedése,
És mások követni fogják a döntéseit,
A szélen él,elég idős az elhatározáshoz,
A kisöccse,aki Ő akar lenni,csak kilenc éves,
Azt tehet,amit aar,mert szerinte ez a jó,
A döntések,amit hoz,megváltoztatják egy kilenc éves életét...
Little Mikey-Dee az egyik volt az osztályból,
Akit minden nap brutálisan zaklattak,
Ez ment évekig,
Amíg el nem határozta,hogy soha többet nem hullajt könnyeket,
Szóval kisétált az ajtón,
És megragadta az apja fiókjából a 44-est,
Azt mondta: 'Nem bírok többé élni!'
És ahogy az az élet elveszhetett,
De ez nem csak arról szól,
Mert mindannyian csak hátraültünk,és végignéztük,mi történik
Azt gondolva,hogy ez nem a mi felelősségünk
A probléma megoldása mostantól nem csak rólam szól,
Ez a Mi problémánk.
Ez csak egy a mindennapi forgatókönyvből,
Hogy azt választjuk,hogy lehunyjuk a szemünket,
Beleértve,hogy a jó dolgot tegyük
Ha hozunk egy döntést,és mi leszünk a hangjuk
Azoknak,akik nem fognak felszólalni magukért,
Hány élőt mentenek,változtatnak meg?
Ez a mi időnk,hogy oldalt válasszunk.
Ezért ne sétáljunk tovább,csak mert nem merünk beavatkozni
Csak mert akarsz létezni,mégis soha nem látható maradni
Szóval gyerünk,ébredjünk fel!Változtassuk meg a világot!
Ez a mi időnk.
Ezt a számot olyan embereknek ajánlom,akiket sokat bántalmaznak az iskolában,és azoknak,akik mindezt végignézik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése