Itt meghallgathatod.
Mint egy éjjeli lepke a fényben,
Hipnotizálva vagyok,és bénult,
Mint egy kő,
Mert nem tudok másfele nézni
Megtaláltad a helyed a bőröm alatt,
És próbállak nem szeretni,
De gyűlölöm azt,ahogy odavagyok érted,
Ahogy mindig is tettem,
Akárhogy is próbálkoztam,
Vagy talán lehetne,hogy a részem legyél
Ez tart még életben
Hogy kéne megtörnöm ezt a varázslatot,
ami alatt tartasz?
A fájdalom rabja vagyok,
A mérged folyik keresztül az ereimben,
Ahogy bekapsz,megrágsz,majd kiköpsz,
Mindig visszajövök,
Sosem elég,
Nem élhetek nélküled.
Harcolnék érted a végsőkig,
De elvesztenélek,ha végül nyernék,
Szóval azt hiszem,továbbra is odaleszek érted,
Ahogy mindig is tettem,
Akárhogy is próbálkoztam,
Vagy talán lehetne,hogy a részem legyél
Ez tart még életben
Hogy kéne megtörnöm ezt a varázslatot,
ami alatt tartasz?
A fájdalom rabja vagyok,
A mérged folyik keresztül az ereimben,
Ahogy bekapsz,megrágsz,majd kiköpsz,
Mindig visszajövök,
Sosem elég,
Nem élhetek nélküled.
Messze van ez az érzés a józanságtól,
Szépség van eltemetve mélyen legbelül,
Te vagy az egyetlen,aki a magasba repít,
És tudom,hogy messze vagyunk még a végétől
Ahogy látod,
Már a részem vagy,
Ami életben tart.
Hogy kéne megtörnöm ezt a varázslatot,
ami alatt tartasz?
A fájdalom rabja vagyok,
A mérged folyik keresztül az ereimben,
Ahogy bekapsz,megrágsz,majd kiköpsz,
Mindig visszajövök,
Sosem elég,
Nem élhetek...
Ahogy bekapsz,megrágsz,majd kiköpsz,
Mindig visszajövök,sosem elég,nem élhetek
Mindig visszajövök,sosem elég,nem élhetek...
Nélküled.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése